Vélemény: Az élet nem tömegtermék!

Szeretnél egy kutyát – de vajon örökbe fogadj, vagy inkább tenyésztőtől vásárolj? Gyakran felmerülő kérdés ez, és bár nagyon határozott véleményem van, most nem magam írok a témáról, hanem egy jóbarátom véleményét közlöm le nektek:

Kopott kabátos bácsi üldögél az aluljáróban. Előtte, egy kartondobozban bánatos szemű, pici kölyökkutyák. Pár ezer forintért vihetjük bármelyiket. A bácsi biztos szegény, gondoljuk, de milyen rendes, hogy így keres gazdát ezeknek az ártatlan jószágoknak, nem pedig kidobja őket az út szélére…

Ha Önnek is ez jutott eszébe, akkor üdvözöljük abból az alkalomból, hogy lejött a falvédőről. A szánnivaló, aranyos bácsi közönséges bűnöző, mégpedig a legaljasabbak, legvisszataszítóbbak egyike: állatkínzó. Ártatlan külseje csak álca, mert így könnyebb eladni az árut, a borzalmas szaporítótelepeken tömeggyártott, többnyire beteg, alultáplált kölyökkutyákat. A Lajtától nyugatra, egészen a Csendes-óceánig, ennek a bácsinak rendőrök térdelnének a hátára, és rövid úton több évre eltűnne egy börtön mélyén. Nálunk sajnos szó sem lehet ilyesmiről.

Hiszen Magyarországon még a közönséges állatkínzás is bocsánatos bűn, legfeljebb ejnye-bejnye jár érte, nemhogy az állatok éheztetése, ketrecben sínylődve szaporodásra kényszerítése, s a beltenyésztett kölykök lassú, kínos halálra ítélése sem érdekel senkit. Hiába találnak ugyanis gazdára a kis állatok, nagy részük hamarosan elpusztul. Örökletes betegségek, fertőzések, paraziták pusztítják őket, és nincs az az állatorvos, amely segíteni tudna rajtuk.

De nemcsak az aluljáróban vett kiskutyát fenyegetik ezek a veszélyek. Számos szaporító hirdeti magát „tenyésztőként”, esküdözve, hogy az ő kutyája bizony ilyen meg olyan díjnyertes lehetne, csak hát nem kapott Magyarországon törzskönyvet a bürokrácia/maffia/bármi miatt, az apakutya viszont személyesen Czifrakerthy Troppauer Hümér, tessék nézni, itt van a magazin címlapján, ő volt az, szóval tuti gyönyörű lesz a kölyök, ha megnő. A naiv embereknek aztán így lesz staffordshire-tacskó keveréke. Már ha életben marad a kölyök, hiszen ezek is ugyanolyanok, mint az aluljárós bácsi kiskutyái.

Ha már mindenáron pénzért szeretnénk szép fajkutyát, akkor tessék tudomásul venni, hogy nem lesz olcsó. Öt-tízezer forintért nincs fajkutya! A leggyakoribb fajták is 20-30 ezernél kezdődnek, a divatosak pedig több százezret is kóstálnak. Csak olyan tenyésztőtől vásároljunk, aki be tudja mutatni mindkét szülő eredeti törzskönyvét, tenyészszemle-eredményeit, kulturált környezetben tartja az állatait, és azok egészségesek is – nem pedig egy ócska tyúkketrecben reszkető elkínzott, girhes szukát látunk, aki már attól is halálra rémül, hogy valaki közelít felé.

Mielőtt azonban kutyavásárlásra adjuk a fejünket, látogassunk el a legközelebbi menhelyre. Budapesten az Illatos úton található a legnagyobb ebtelep, ahol elveszett, szomorú kutyák százai várnak arra, hogy valaki megmentse az életüket – szó szerint, hiszen két hét után megölik (politikailag korrekt kifejezéssel: „elaltatják”) őket. Csak egyszer haladjon végig a kifutók között. Figyelje a tekintetüket, beszélni fognak Önhöz.

Mind tudják, miért van ott, és mind másképpen fogja kérlelni: engem vigyél haza! Lesz, amelyik ugrándozva, játékosan. Lesz, amelyik elkeseredetten, szomorúan. Lesznek tapasztalt házőrzők, akik méltósággal ajánlják magukat és hűségüket, ami valaki másnak nem kellett. Lesznek hízelgős házi kedvencek, akik kedveskedéssel próbálják levenni majd a lábáról. De mind meg fogják szólítani. Ha nem hiszi, menjen el, nézze meg. Ha még sosem volt kutyás, az Illatos úton meg fogja érteni, mások miért azok.

És itt ki kell térnem arra is: ideje volna talán gyepmesteri telepeket felszámolni, és végre, először rendszerszinten az olyan szervezeteket, állatvédőket támogatni, akik nem az állatok elpusztításában érdekeltek, hanem inkább abban, hogy új gazdához juttassák őket. Erre persze igen kevés az esély, hiszen látjuk, egyáltalán egy állatvédelmi törvényt elfogadtatni micsoda tortúra, milyen szakmai egyeztetések nem történnek meg, aztán hogyan verik át erőből a kevésre jó törvényeket…

Számos kutyám volt eddigi életem során. Volt köztük több gyönyörű fajkutya, és voltak befogadott keverék kutyáim is. Mindannyian csodálatos, hűséges és okos társaim voltak. Mentett kutyáim azonban mindig egy kis extra büszkeséget adtak. Nekem köszönhették az életüket. Ezt ők is jól tudták, s utolsó percükig hálásak voltak érte.

Tetszett a cikk? Kérjük, értékeld!

4.8/5 5 értékelés
5 értékelésX
Very bad! Dehogy is! Középszerű Egyet értek! Nagyszerű!
0% 0% 0% 20% 80%
2018-02-06T09:28:28+00:00