[Olvasói level] Kínozzon állatot, senkit nem érdekel

Olvasóm levelét közlöm az alábbiakban.

Három év börtönbüntetésre ítélték azt az embernek nem nevezhető dolgot, amely 2016-ban felgyújtott egy sündisznót és perverz kéjjel nyújtotta el a szerencsétlen kis állat kínjait. Ez eddig a legsúlyosabb büntetés, amit állatkínzás vétségéért kiszabtak Magyarországon. Meglepő módon az ügyészség fellebbezett enyhítésért.

Pár dolgot szögezzünk le elöljáróban, mert az élet sohasem fekete és fehér.

Egyrészt az ítéletet meghozó bíró, Jeney Ivánné túlzás nélkül a bírói kar szégyene. Nem egy ítélete vet fel elemi etikai kérdéseket, sokszor a tisztességes eljárás elemi szabályait is felrúgja. Ítéleteit gyakran már a tárgyalás előtt eldönti, és arra is volt példa, hogy a beszerzett mentő bizonyítékot nem csatolta az ügyirathoz, és elhallgatta a per résztvevői elől. Normális jogállamban nemhogy bíró, de takarítónő sem lehetne a bíróságon. Lelki és morális minőségét tekintve nem sokban különbözik a sündisznó-gyújtogatótól, hiszen ugyanolyan perverz mámorban rombolja le kiszolgáltatott áldozatai életét, csak mert megteheti.

Másrészt a jelen konkrét esetben ez egyáltalán nem baj. A magam részéről semmiféle civilizáltságot nem tanúsítanék az ilyen véglényekkel szemben. Három év nem elég büntetés egy ilyen elvetemült alaknak. De mivel a főszerkesztőnk neve nem Vlad Tepes, ezért nem fejtem ki, mi lenne a helyes megoldás.

S végül a felfoghatatlan, hogy az ügyészség a vádlott érdekében fellebbez, mondván, hogy büntetlen előéletű, ezért nem érdemel letöltendő szabadságvesztést. Itt már az ügyész is belép az alkalmatlanok csapatába, amelynek örsi gyűlését, úgy látszik, a bíróság tárgyalótermeiben tartják. Tény, hogy a büntetőjog egyik alapvetése a büntetés arányosságának követelménye. Három év börtön azonban egyáltalán nem aránytalan egy ilyen borzalmas tettért, még akkor sem, ha az áldozat „csupán” egy állat.

Évtizedek óta köztudomású ugyanis, hogy az állatkínzás a pszichopata gyilkosságok előszobája. Aki ilyet tesz egy állattal, jó eséllyel hamarosan emberek ellen is hasonlót fog elkövetni. Történelmi példák százai bizonyítják John Wayne Gacy-től Andrej Csikatilóig, hogy a sorozatgyilkosok mindig állatok meggyilkolásával kezdik pályafutásukat. A magyar „szakemberek” azonban erről még nem hallottak.

Talán mert az utolsó igazi pszichopata sorozatgyilkos az 1910-es években garázdálkodott Magyarországon, és őt sem kapták el. Talán mert a szakirodalom angolul van, az meg egy nehéz nyelv. (Magyar bíróságokon rendszeresen bele lehet futni kiöregedett „szakértőkbe”, akik leragadtak az ötvenes-hatvanas évek tudományos ismereteinél.) Ez a sündisznó-gyújtogató is egy potenciális sorozatgyilkos. Személye sokkal nagyobb veszélyt hordoz, mint amit az emberi jogok védelmére hivatkozva el lehetne – kellene – viselnünk.

A büntetőjog elsődleges feladata ebben az esetben nem az „emberséges büntetés” kiszabása, hanem a társadalom megvédése volna. A pszichopata pont azért pszichopata, mert nem tanúsít megbánást, nem tanul a következményekből, csak a pillanat érdekli. Ha ezt a sünfelgyújtót az ügyészség kívánsága szerint csak felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik, abból neki csak az fog lejönni, hogy ezt is megúszta. Holnap újra meg fogja tenni, és holnapután is, mert tudja, hogy elég kicsi az esélye, hogy lebukjon. Ezúttal is kész csoda, hogy elkapták, és ez sem a rendőrség, hanem az állatvédők nyomozómunkájának volt köszönhető.

Majd ha néhány év múlva ugyanez az alak újra ott fog somolyogni a vádlottak padján, de ezúttal emberölés miatt, akkor lehet hümmögni, hogy nahát, ez hogy történhetett, elképesztő. Akkor pedig még Jeney Ivánné sem fog tudni elég súlyos büntetést kiszabni rá.

Tetszett a cikk? Kérjük, értékeld!

4.7/5 30 értékelés
30 értékelésX
Very bad! Dehogy is! Középszerű Egyet értek! Nagyszerű!
3.3% 0% 3.3% 6.7% 86.7%
2018-01-25T19:51:01+00:00