Ha neked az állatgyilkolás nemes hobbi, nem vagy vezetőnek való

Számomra a keresztény értékrenddel tökéletesen összeférhetetlen az, ha valaki az állatok sportból való legyilkolásáért rajong. Sőt, szenvedéllyel űzi, milliókat nem sajnálva rá.

Félreértés ne essék: a vadászatot általánosságban nem ítélem el, nem is tehetem, különben egyszerű gyűlölködő volnék. A vadászoknak megvan a maguk feladata, ők egy láncszem, amely segít az egyensúly fenntartásában – legalábbis ideális esetben.

A helyzet azonban nem ideális. Helye lehet egy kóbor kutya kilövésének, ha az a vadállományt pusztítja, de egyes vadászaink ma arra is felhatalmazva érzik magukat, hogy gazdáik mellett sétáló ebeket gyilkoljanak meg. Aztán még nekik áll feljebb.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes alapvető gondolkodásmódja ez:

„A másik: ha én kidobott, kóbor kutya lennék, akkor azt kívánnám, hogy egy jól irányzott lövéssel ejtsenek el, mintsem nyomorultul fagyjak meg, megegyen a rüh, éhen pusztuljak vagy elüssön egy autó és az árok szélén még napokig kínlódjak.”

Ennek a “nagyszerű”, keresztény embernek eszébe sem jut, tényleg fel sem merül benne az, hogy segíteni is lehetne. Ez egy sokkal mélyebb problémát mutat, de erről majd egy másik cikkben értekezem…

Azt pedig soha, semmilyen körülmények között nem fogják nekem megmagyarázni, hogy az állatok tényleg szükségtelen, csak a gyilkolás öröméért történő lemészárlása “nemes sport”.

Nem más ez, mint emberi szegénységi bizonyítvány. Olyan defekt, amely a keresztényi értékektől alig állhatna távolabb.

Urizálás, amely valahogy megragadt a múlt század politikusainak fejében. Hogy a vadászat valami előkelő, magasrendű dolog. Az urizálás persze a Fidesz-KDNP politikusaitól és holdudvaruktól megszokottnak számít, semmi különös nincsen benne. Állatvédőként viszont ez nem ilyen egyszerű, hisz itt állatok legyilkolásáról van szó.

Sőt, arról van szó, hogy ez az egész természetesnek tűnik: szót senki sem emel ellene, a hatalom berkeiben ez épp olyan magától értetődő, hétköznapi dolognak számít, mint az, hogy helikopterrel repülnek esküvőre, egymásnak osztanak közpénzeket, hogy öltözködésben, autóban és minden másban is azt kommunikálják: gazdagok vagyunk, ti meg semmik.

Vagy ahogy Lázár János megfogalmazta: „akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér”.

Ilyen embereknek nem való a hatalom. Meggyőződésem, hogy az ember jellemét jól tükrözi az, hogyan viszonyul az állatokhoz – és általában a nála gyengébbekhez. A jelenlegi politikai palettán az állatvédelem mostohagyermeknek számít: csak a Jobbik egyeztet folyamatosan az állatvédőkkel és Egyed Zsolt képviselőjük az, aki folyamatosan felszólal a parlementben, számon kéri a kormánypártiakat. Az ő programjukban szerepel az állatvédő szervezetek segítése és ezzel együtt a gyepmesteri telepek felszámolása, s ami kulcskérdés: az ivartalanítás.

Azt már csak remélni merem, hogy olyan gondolkodású erő kerül valaha irányító helyzetbe, akik ténylegesen törődnek az állatokkal. Akik az állatkínzást keményen büntetnék – és nem sportból űznék, ezzel is a hatalmi helyzetüket fitogtatva…

Mit gondolsz a cikkünk tartalmával kapcsolatban?

Kérünk szavazz az alábbi lehetőségek egyikére, hogy még jobb cikkeket készíthessünk Neked!

Teljesen egyetértek
Nem tudom eldönteni
Nem értek egyet

Tetszett a cikk? Kérjük, értékeld!

5/5 4 értékelés
4 értékelésX
Very bad! Dehogy is! Középszerű Egyet értek! Nagyszerű!
0% 0% 0% 0% 100%
2018-03-17T16:22:03+00:00