Engedjük szabadon az állatkínzót? Miért is ne?!

2016-ban leginkább talán az állatvédőket lepte meg, hogy egy rettenetesen kegyetlen állatkínzás elkövetőjét nem csak, hogy elfogták, végül még bíróság elé is állították, hogy feleljen a tettéért.

Ez az egyén nem egyszerűen felgyújtotta az állatot, ami már önmagában is vérforraló tett volna: a tüzet folyamatosan táplálta és megakadályozta, hogy az állat elmeneküljön.

Ahogy az Állatmentő Sereg írja, „a boncolás szerint az állat 80%-a égett meg, ám halálát egyértelműen a sokk okozhatta, hiszen borzalmas félelmet élt át.”

A Btk. 244. § (1) bekezdése szerint: „Aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak pusztulását okozza”, és az állatnak különös szenvedést okoz, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

A sünkínzó tehát maximális büntetést kapott Jeney Ivánné bírótól – annak ellenére, hogy az ügyészség messze nem ezt kérte. Eredetileg ugyanis felfüggesztett szabadságvesztést javasoltak.

És az ítélet után fel is lebbeztek – hiszen a vádlott büntetlen előéletű, miért is ne kellene enyhíteni, akár felfüggesztettre módosítani e nagyszerű ember büntetését.

Majd ha még egy állatot felgyújt, leültetjük, cserkészbecsszó.

Tudjátok, hányszor fellebbez az ügyész enyhítésért?

Hogy a legfőbb ügyész egy beszámolóját szó szerint idézzem: “az ügyész által a büntetés enyhítése végett bejelentett fellebbezések száma változatlanul nem számottevő.”

  • 2014-ben 30-szor tettek így.
  • 2015-ben 44-szer.
  • 2016-ban 26-szor.

Hogy ez milyen arányt jelent? Hadd szemléltessem egy grafikonon a 2016-os adatok alapján…

 

Az évi két-háromtucat „szerencsés” közé természetes, hogy be kellett kerülnie egy ilyen aberráltnak.

Az állatkínzó nem áll meg az állatoknál

Nemrég volt szilveszter, s ennek kapcsán elképesztően sok gyalázkodó kommenttel találkoztam, amelyek az állattartókat és állatokat egyaránt szidták. Sokan vannak, akik láthatóan valamilyen perverz elemi gyűlöletet táplálnak kutyák, macskák iránt.

Azon túl, hogy az ő pszichéjüket már eleve szívesen vizsgálatra küldeném, azért viszonylag kevesen vannak az ilyenek között, akik tényleges állatkínzásra is vetemednek.

Nem elég kevesen: rengeteg ilyen esettel találkozhatunk minden évben.

De ami ennél sokkal fontosabb: az, aki állatot kínoz, szinte egészen biztosan nem áll meg itt, és eljut emberek bántalmazásáig, akár meggyilkolásáig is.

Az olyan esetek, mint a fenti, egyértelműen jelzik, hogy az elkövető híján van olyan mentális gátaknak, empátiának, önuralomnak, ami a normális embert visszatartja az ilyen visszataszító tettektől.

De akkor miért hunyunk szemet?

Ha már azt is áttörésnek értékelhetjük, hogy valakit egyáltalán elfognak, s még inkább, hogy később el is ítélnek állatkínzásért, akkor nagyon hosszú út áll még előttünk. Ha hozzávesszük azt, hogy az ügyészség még az egyébként elég szerény 3 éves büntetésből is visszavenne, akkor azt is látjuk, hogy nagyon nehéz is lesz az út…

Az állatvédőknek éppen ezért közösen kell fellépniük – ez egyben embervédelem is, hiszen olyan elemeket távolíthatunk el törvényi erővel az utcákról, akik nyilvánvalóan közveszélyesek.

És ebben a hatalom csak akkor lesz partner, ha közösen hallatjuk a hangunkat.

Tetszett a cikk? Kérjük, értékeld!

4.8/5 8 értékelés
8 értékelésX
Very bad! Dehogy is! Középszerű Egyet értek! Nagyszerű!
0% 0% 0% 25% 75%
2018-01-18T11:56:36+00:00