Altassák el? Ha ezt akarod, te se adj támogatást az állatmenhelyeknek

Lásd be, meghatódni könnyű a gazdátlan állatok sanyarú sorsán és szenvedésein. Pénzt adni arra, hogy menedéket kapjanak, már sokkal nehezebb.

Állítom, sehol sem olyan szerencsések a nehéz helyzetben lévő állatok, mint Magyarországon. Bárki bármi mond, sok a jó ember, akik a szívükön viselik a kivert kutyák, kóbor macskák sorsát. Olyanok, akik bármit megtesznek azért, hogy megadják ezeknek a védelemre szoruló teremtményeknek a nekik járó oltalmat, ellátást.

A lelkesedés és elkötelezettség mellett kellene azért még valami: bizony, a pénz. A kóbor állatoknak nemcsak jó szóra, de melegre, ételre, állatorvosi ellátására, gyógyszerre is szükségük lehet. Az állam szívesen a civilekre tolná teljes mértékben ezt a dolgot, mondván, majd az 1%-okból összeszedik. De ez nem ilyen egyszerű.

A legkétségbeejtőbb helyzetben a menhelyek vannak.

Ahhoz, hogy egyáltalán működhessenek, nagyon sok jogszabályi feltételnek kell megfelelni, így már létrejöttük, fenntartásuk is kisebbfajta csoda.

Ahhoz, hogy 1%-ot kérhessenek, már fel kell mutatniuk valamit, hiszen ennek komoly kritériumai vannak. Ez csapdahelyzet: a menhelyek többsége a véletlennek és a jószándékú, egyben adományozni hajlandó magánembereknek köszönheti, hogy egyáltalán fenn tud maradni. A teljes tervezhetetlenség, a kiszámíthatatlanul érkező adományok könnyen felőrölhetik a menhelyek dolgozóinak az erejét. Senkitől sem várható el, hogy hosszú időn át megfelelő ellentételezés nélkül, rossz körülmények között végezze munkáját, legyen az bármilyen nemes.

A cégek adnának pénzt?

Megoldást jelenthetne, ha magáncégek is szívesen adományoznának a menhelyek számára, akár élelmiszert is. A gond ugyancsak a kiszámíthatatlansággal van, a legtöbb cég számára csupán fellángolás egy ilyen partnerség, kevesen vannak, akik hosszú távon egy menhely mellé állnának. Nincs semmi, ami arra kötelezné őket, hogy ne így legyen. Szomorú ezt mondani, de amint az efféle akciókban lévő PR-erő halványulni kezd, maga a támogatás is kikopik. Sok esetben amúgy is azért vállalják a támogatást, mert konkrét előnyük fűződik hozzá, például nem kell megsemmisíteniük a romlandó élelmiszereket.

A magánemberekre lehetne számítani?

Az 1%-ok felajánlása hasznos lehetőség – már, ha sikerül kommunikálni, hogy a menhely létezik, ha van elég anyagi, emberi erőforrás egy kampány kivitelezésére. Minden pénzbe kerül, még az is, hogy pénzt kérjünk. És akkor még nem is számoltunk azzal, hogy akiknek a NAV készíti el az adóbevallását, hajlamosak megfeledkezni az 1% felajánlásának lehetőségéről.

Kire számíthatnak a csőd szélén álló, folyamatosan a megélhetésért harcoló menhelyek, ha a magánemberek és a cégek kiesnek?

Igen, az állam fenntarthatná őket. Ehelyett sajnálatos módon inkább a gyepmesteri telepekre költenek, ahol főként az elaltatással akarják az adott településen előforduló kóbor állatok gondját kipipálni. Valójában akár mindkettő, a menhely és a gyepmesteri telep megférne egymás mellett, csak szándék kérdése.

Mit gondolsz a cikkünk tartalmával kapcsolatban?

Kérünk szavazz az alábbi lehetőségek egyikére, hogy még jobb cikkeket készíthessünk Neked!

Alapvetően egyetértek
Részben egyetértek
Nem értek egyet

Tetszett a cikk? Kérjük, értékeld!

5/5 1 értékelés
1 értékelésX
Very bad! Dehogy is! Középszerű Egyet értek! Nagyszerű!
0% 0% 0% 0% 100%
2018-04-07T16:43:18+00:00